0

A Két Zsivány

A Két Zsivány 60 perc, fél-playback.

Megrendelhető: 06 1 413 0095, +36 30 948 3539

Zsivány Pityu:
– Sziasztok, “ZSIVÁNY” PITYU vagyok! Na, nem kell megijedni, van tisztességes polgári nevem is: Andor Istvánnak hívnak, 1968. december 4. napján láttam meg a napot drága szüleim elsőszülött csemetéjeként egy vas megyei kisvárosban, Sárváron. Apa tanárbácsi, anya tanítónéni, én meg afféle jótanuló “okostojás”.

A Két zsivány a III. Szigetközi Mulatós Fesztivál fellépői

Egy folyóiratban megláttam egy fotót: egy gyerekszoba falán egy gitár lógott. Több sem kellett, 2 hónap múlva már az én szobám falán is ott vigyorgott a 600, azaz hatszáz forintért vásárolt vadiúj csehszlovák Orfeusz gitár és 14 éves koromtól fokozatosan a zongora helyébe lépett és egyre inkább kitöltötte a szabadidőmet és az életemet. Mázli, hogy az országosan ismert szombathelyi rocksztár csapat a LORD próbatermében 14 éves koromtól közelről, minden műhelytitkot szigorúan ellesve, naphosszat szájtátva figyelhettem “hogy csinálják a NAGYOK”. A szólógitáros, Erős Attila, az “isten”, mindenki Attilája szinte észrevétlenül vált a mesteremmé és későbbi jó barátommá. Játékstílusa, a zenéről való gondolkodásmódja, profizmusa pályámon a mai napig elkísér. Aztán ahogy az lenni szokott a gimnáziumban összehoztuk a haverokkal az első bandát és próbáltunk éjjel-nappal, felléptünk ahol lehetett. Mi imádtuk a zenekart, a csajok meg minket és én már akkor tudta, hogy csak úgy lehetek igazán boldog, ha egész életemet a zenének szentelem. Sorban jöttek a különböző zenekarok, volt köztük blues, metál, jazzrock meg egy halom vendéglátós buli zenekar…

Zsivány Fecó:
– 1973. szept. 23-án hozott a “hosszú lábú gólya” a vas megyei Celldömölkre. No, nem egy villanyoszlop tetejére, hanem az én drága szüleimhez, akik akkor még nagyon örültek nekem. A zene már hamar megfertőzött, édesanyám ugyanis egy népszerű helyi zenekarban énekelt. Jó tanuló, a képzőművészet és a sport területén is jeleskedő kisdiák voltam egészen addig, míg meg nem alakult az első, iskolatársakból álló zenekarom. E gyógyíthatatlan betegség aztán gyökeres változásokat hozott a további életembe. Szüleim legnagyobb bánatára a zenén kívül más nem nagyon érdekelt. A gimit még lazán hoztam ugyan, de a főiskoláról már félidőben leléptem. Igazából csak a hétközbeni próbák és a hétvégi éjszakázások hoztak lázba. Hiába próbálkoztam a “civil” élettel (voltam pedagógus, lemezbolti eladó, valutaügyintéző, MEO-s, diagnosztikus) nem nagyon bírtam a kötöttségeket. Közben viszont egyre jobb és jobb zenekarokban játszottam, akkor még gitárosként is. Aztán sokkal tehetségesebb hangszeres tag került hozzánk, így ha maradni akartam, vállalnom kellett a frontember szerepét…

tasko